Út a megállapodás felé

A mediációba vetett bizalom egyik fontos eleme, hogy bízhatnak-e abban, hogy a megkötendő megállapodás alkalmas lesz-e arra, amit el szeretnének érni.

Olyat megállapodást írnak alá, ami gondos mérlegelés után a helyzetüknek, az elvárásaiknak megfelel.

A mediációban „szétválogatjuk” az érzelmeket és az eldöntendő racionális kérdéseket. Tisztázó beszélgetések kellenek, hogy lássák, mit szeretnének, mit akar a másik, illetve mik a lehetőségeik. De mi van akkor, ha a rendezéshez kell megfelelő jogi szakember?

Egy ügyvédnek nem dolga, hogy a megállapodásra hozzá érkező ügyfelek érzelmi viharait kezelje, elakadásaikra figyeljen. Ettől még jogilag lehet megfelelő és vita lezárására alkalmas a megállapodás – bár a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy érzelmi telítettség esetén hiába vannak jogi és észszerűségi szempontok szerint is jó javaslatai egy ügyvédnek, az érzelmi blokkok megakadályozzák a megállapodást. Ilyenkor jön a következő lépés, a per. Ahol az érzelemi kibeszélésnek már egyáltalán nincs meg a terepe, ráadásul az a tény, hogy a felek ellenérdekűek, az általuk teremtett harctéri árok két oldalán állnak, a megállapodás, az együttműködés eszközeitől is elzárják magukat.

Visszatérve a mediációban megkötendő megállapodásra: amikor egy vitahelyzettel találkozom, az érzelmi tényezők mellett feltérképezzük együtt, hogy az ügyüknek milyen jogi vetülete van.

Adott esetben lehetőség van arra, hogy egy szakterülethez értő ügyvéd részt vegyen a mediációs ülésen, vagy mindegyik érintett konzultáljon a saját ügyvédjével a jogi kérdésekről. Ezt a megbeszélések adott szakaszán javaslom is, sőt a továbblépéshez szükséges is lehet. A mediációs megállapodást követően az adott vita jogi jellegétől függően szükséges lehet pl. ügyvéd által ellenjegyzett okirat elkészítése is. Ennek oka nem a mediátor szakértelmének hiánya, a jogi szabályozásból fakad, tudomásul kell venni.

Ez felvetheti azt az aggályt, hogy akkor minek fusson külön köröket, ha a végén úgyis kell az ügyvéd. Gondoljuk végig: ha minden gördülékenyen megy, az ügyvédi vagy bírósági egyezkedési folyamat lépésről lépésre halad - különösebb érzelmi elakadás nélkül -, akkor megfelelő a tisztán jogi terep. De ha az érzelmek érezhetően akadályozzák az előrehaladást, fel kell tenni a kérdést: talán máshogy és másról is kellene beszélniük, hogy a racionális kérdésekben tudjanak dönteni. Mediátorként a pszichológia, a kommunikáció eszközével dolgozom annyiban, amennyiben az az előrehaladást segíti. Ahogy a mediáció nem jogi tanácsadás, terápia sem. Abban támogatom Önöket, hogy képesek legyenek döntéseket hozni a saját életükben.

Lehet előre kalkulálni, mibe fog ez kerülni. Ha ez megnyugtató, számoljanak a lehetséges költségekkel. A mediációban megkötött megállapodás esetén vannak olyan költségek, amik nem merülnek fel, amik egy peres eljárásban biztosan jelentkeznének. 

Az idő: ha hoznak egy döntést, hogy végig járják a megállapodáshoz vezető utat, ha kellően elszántak, 3-5 alkalom közös munka után megszülethet a megállapodás. 

A mediáció nagy előnye: kezelték az érzelmi viszályokat is, más szemlélettel tekintenek a következő napokra, időszakokra. Le lehet tenni terhekből. Hogy kinek mit és mennyit, az Önöktől függ. Volt olyan ügyfelem, akinek a megbeszélések során egyik üléstől a másikig terjedő idő alatt megváltozott az öltözködése – a komor ruhákat színesekre váltotta -, bátrabban ki tudott állni magáért, nyitottabbá vált és ezzel együttműködőbbé. Fokozatosan fontosabb lett önmaga számára. És ebbe az is beletartozik, hogy felismerte, a másik felé tanúsított nyitottsága a megnyugtató vitarendezést is segítette, ezzel a saját elégedettségéért is tett.